Zseni, látnok, munkamániás, őrült, hajcsár stb. Sok jelzővel illetik egykori és jelenlegi munkatársai Elon Muskot, akit a média korunk Tony Starkjaként emleget.
Őszintén szólva, nem sok háttérinformációm volt arról, ki is ez az ember valójában, honnan jött, mit csinál. Csupán csak annyi, hogy Ő a Tesla és a SpaceX tótumfaktumja.
Ashlee Vance, Musk életrajzi könyvének szerzője időt és fáradtságot nem kímélve felkeresett mindenkit, és aki csak hajlandó volt, beszélgetett vele arról, hogy milyennek ismerte meg Elon Muskot.
(Kép: hvgkonyvek.hu)
Ahogy a fenti jelzők is mutatják, a kép, amit egykori vagy jelenlegi munkaadójukról, barátjukról, családtagjukról ábrázoltak, egy nagyon komplex személyiséget vetít elénk. Úgy vélem a szerző tudatosan törekedett arra, hogy ne csak Musk fehér vagy fekete oldalát mutassa meg, hogy ne a bulvársajtóban elterjedt hírek alapján ítéljük meg korunk egyik látnokát.
Családi gyökerei miatt mondhatni nem egy hagyományos életre lett predesztinálva. Nagyszülei sikeres orvosi (kiropraktőri) karriert építettek fel Kanadában, majd gondoltak egyet, eladták prakszisukat, mindenüket és gyerekeikkel elindultak repülővel felfedezni a világot. Így keveredtek Dél-Afrikába, ahol végül letelepedtek. Édesanyja, Maye elismert modell és dietetikus, már gyermekként megismerkedett későbbi férjével Errol Muskkal. Három gyermekük született, Elon, Kimbal és Tosca.
A könyvben többször is említik, hogy Elonnak nem volt könnyű gyerekkora, sőt néhol szörnyű gyerekkorként idézik fel, bár részleteket erről nem árulnak el. Édesanyja viszonylag korán elvált férjétől, a gyerekek az anyához kerültek, de Elon úgy döntött, inkább édesapjával fog élni, hogy az ne legyen egyedül. Nemsokára öccse, Kimbal is odaköltözött, de a fiúk azon kívül, hogy sokat utaztak milliárdos vállalkozó apjukkal, nem sok mindent köszönhetnek neki.
Elon amilyen hamar csak lehetett, el akarta hagyni a Dél-Afrikai Köztársaságot, először Kanadába ment tanulni, de ez csak köztes állomás volt számára, hiszen nem titkolt célja volt, hogy az Egyesült Államokban telepedjen le és hozzon létre valami rendkívülit.
Elon, akit ma a világ ismer, a semmiből, mindent kockára téve építette fel milliárdos birodalmát. A könyvből kiderül, hogy egy-két esetben az utolsó vagy az utolsó előtti pillanatban menekült meg például a SpaceX, vagy a totális csődtől a Tesla.
Első vállalkozása a Szilikonvölgyben a testvérével, Kimballal alapított startup a Zip2 névre hallgatott, ami olyan sikeres lett, hogy sikerült jó áron eladniuk. Ekkor jött a PayPal, aminek vezérigazgatói székéből a nászútja alatt próbálták „puccsal” eltávolítani. Végül önként kihátrált és minden erejét az elektromos autóknak és űrbéli terveinek szentelte.
A Tesla Motors alapötlete nem Elontól származik, habár az elektromos autók mindig is foglalkoztatták. Az autó alapító mérnökei befektetőt kerestek, Elon meghallgatta őket, és egyből rá is bólintott. A SpaceX azonban teljes mértékben az Ő projektje volt. A könyvben részletekbe menően megismerhetjük ezeknek a cégeknek az alapítási körülményeit, a sikereket és a nehézségeket.
Elon Muskot egy olyan embernek ismerhetjük meg, aki sokszor sokat kockáztatott, és kockáztat a mai napig. Talán ezért is érthető, hogy mindenkitől a legjobbat és legtöbbet várja el. Kibúvónak, hibázásnak nincs helye. Ha egy probléma fennáll, és valaki karba tett kézzel azt állítja, hogy nincs mit tenni, annak nincs helye Elon csapatában. Ha valaki így közöl vele egy rossz hírt, akkor ne várjon irgalmat, jön a fejmosás és a szónoklat, de ha ezt a problémát meg tudják magyarázni, előállnak egy tervvel, megoldási javaslatokkal, esetleg ezeket a javaslatokat ki is dolgozzák, akkor csak annyit kapnak a főnöktől, hogy „Oké, köszi”, és Ő intézkedik. Nincs idő felesleges szócséplésre, az idő pénz, az Ő pénze. Nagy a teher és a nyomás. Ha kell, akkor megválik régi, hűséges alkalmazottaktól is. Kirúgta saját Pepper Pottsát (Tony Stark titkárnőjét hívták így), miután titkárnője magasabb javadalmazást kért a két cégnél végzett munkáért. Munkatársai egyszerre félnek tőle, és fanatikusan követik. Hisznek benne, és abban, amit el akar érni.
Tesla, SpaceX, SolarCity. Mind létező, sikeres üzletek, amelyek közül a sikeresebbek biztosítják a fejlesztésekhez szükséges forrásokat a lemaradóknak. A Teslát sokáig pénznyelőnek tarották, és ma is kétkedve beszélnek róla, a SpaceX rakétái azonban bizonyítottak, és a megbízások lehetővé teszik a Tesla továbbélését is.
„Azzal poénkodtam, hogy ha valami zombiapokalipszis ütne be, a Tesla Super-charger-rendszerének köszönhetően a vásárlóink akkor is gond nélkül át tudnák szelni az egész országot.”
Hyperloop, az űrinternet, a Mars küldetés és kolónia alapítás olyan projektek, amelyek futurisztikusan hangzanak, de előre vetítik a nem olyan távoli jövő technikai igényeit.
A Dragon-2 sikeres landolása után ezt mondta: „Hát így kell egy 21. századi űrhajónak leszállnia. Csak újra feltöltjük üzemanyaggal, és máris repülhet újra. Amíg nem szokunk le arról, hogy eldobáljuk a rakétákat és az űrjárműveket, az űr nem lesz igazán a miénk.”
Ahogy egy könyvet sem a borítójáról, úgy egy embert sem a külsejéről kell megítélni, és különösen nem a bulvársajtó híreiből. Hogy milyen ember Elon Musk? Ezt csak azok tudhatják, akiket közel enged magához. Bizonyára nem egyszerű ember, éjjel és hétvégén is dolgozik, és ugyanezt várja el az alkalmazottaitól is. Nehéz bekerülni a csapatába, de ott maradni sem könnyű. De ha egyszer bent vagy, valami olyannal foglalkozhatsz, ami megváltoztathatja a világot. És hogy ez megéri-e, mindenki döntse el maga.
Ashlee Vance: Elon Musk. Tesla, SpaceX és a fantasztikus jövő feltalálása. (HVG Könyvek, 2015.)
