Jakab Melinda blogja

Klasszikus utazóláda készítése

2019. február 26. - Jakab_Lini

Az utazásnak sokféle módja létezik, ahogy a poggyászoknak is sokféle típusa van. Ma már sokan csak felkapják a sarokban heverő hátizsákot és nekivágnak a világnak. Pár évtizeddel ezelőtt azonban súlyos ládákkal és bőröndökkel kezdték meg utazásaikat az emberek. Egy új élet születése egy új és hosszú utazás kezdetét is jelenti. Egy barátom megkért, hogy keresztfiának egy régi utazóládára emlékeztető időkapszulát készítsek. Természetesen a láda tartalmát a büszke keresztapuka válogatta össze kezdve egy aznapi napilappal, amikor megszületett a gyerkőc.

lada_006.jpg

A láda elkészítéséhez íme egy kis útmutató.

Alapanyagok:

  • fa láda
  • ecsetek (legalább 2 db)
  • Pentart dió színű lazúr
  • Pentart matt lakk
  • Pentart stencil paszta (bronz)
  • klasszikus sarok veretek, zsanérok és pántok
  • kötél
  • gravírozó
  • stencil
  • fúró
  • vonalzó
  • szobrászkanál
  • kicsi szögek
  • kalapács

 

1. lépés

A ládát szétcsavaroztam, majd átcsiszoltam. Ezt követően két rétegben a dió színű lazúrral lefestettem. Ez a fajta fa hamar beszívja a nedvességet, ezért egy rétegben fakó lett volna a színe, én pedig egy sötét árnyalatot képzeltem el, egyfajta eleganciát és a régi időket felidézve.

2. lépés

A fülek helyét kimérjük és kifúrjuk. A köteleket méretre vágjuk, majd felhelyezzük. 

lada_002.jpg

3. lépés

Kézi gravírozó segítségével a gyerkőc nevének kezdőbetűit a láda elejébe gravírozzuk.

4. lépés

A veretek helyét kimérjük, majd apróbb szögek segítségével rögzítjük őket. 

lada_001.jpg

5. lépés

A láda tetején elhelyezzük a stencilt, majd a szobrászkanál segítségével felvisszük a stencilpasztát a felületre. Ha a mintát kitöltöttük, akkor a stencilt felszedjük. 

6. lépés

Miután a paszta is megszáradt az egész ládát matt lakkal lekenjük, ezzel tartósabb és vízhatlan lesz a lazúr réteg. 

lada_005.jpg 

Illik tudni

Biztos mindenkinek megfordult már a fejében legalább egyszer, hogy helyesen viselkedett-e egy bizonyos helyszínen vagy szituációban. Nem régiben egy igen elegáns étteremben jártam, ahol bizony voltak olyan plusz villák, amit nem tudtam, hogy mire is használhatnék. Eszembe is jutott a Micsoda nőből Julia Roberts, aki Vivian megformálójaként egy üzleti vacsora alatt elkezdte számolgatni a villák ágait… Elhatároztam hát, hogy elolvasok egy illemtan könyvet. Köves J. Julianna Illik tudni c. 2006-ban kiadott könyve már a 17. kiadásban jelent meg. Persze, azóta újabb kiadások is elérhetőek. A számos átdolgozás jól mutatja, hogy a korral az etikett szabályai is változnak.

img_20190127_173327.jpg

A könyvben olvashatunk általános viselkedési szabályokról (bemutatkozás, megszólítás, köszönés, testápolás, stb.), az otthonunkban és a családban elvárható viselkedési normákról, valamint a társasélet írott és íratlan szabályairól (vendéglátás, utazás, színház, dohányzás, telefonálás, stb.).

A szerző a könyv valamennyi fejezetét 19‒20. századi témába vágó idézetekkel kezdi. Érdekes látni, hogyan változott a világ, az egyes szokások miként alakultak át. A grafikák azonban megfogalmaztak bennem egy kérdést. Vajon az egymás iránti tisztelet és figyelmesség mára már egy letűnt kor iránti vágyálom? Ahol még kalapot emeltek az utca túloldalán sétáló urak, ma viszont rád csapják a lengőajtót a középületekben és áruházakban. Vajon a társaságban való telefonnyomkodás rossz szokás, udvariatlanság, vagy jelenkorunk normál viselkedési formája? Mindenesetre a könyv tanulságos és érdekes volt számomra. Nem állítom, hogy valamennyi ‒ pontosan 854 ‒ szabályt megjegyeztem, mert a köszönésekre és megszólításokra vonatkozó szabályt képtelenség, bár „szerencsénk”, hogy nem kell a nemesi státuszokat is figyelembe vennünk. Képzeljük csak el, milyen botrány lenne abból, ha egy bárót hamarabb üdvözölnénk egy gróf helyett.

img_20190127_173416.jpg

Tudtátok, hogy azért illik (kell) a hölgyeknek az urak jobbján haladniuk, mert valaha a kardot a férfiak a bal oldalukon viselték? Vagy tüsszentéskor azt kívánni, hogy „egészségedre” már elhagyható? Ugyanis régen a tubákos szelence körbeadásakor mondták ezt. A dohány hatására tüsszentettek az emberek, habár akkor sem a tüsszentésre vonatkozott a jókívánság, hanem a dohány fogyasztására. Ma azonban már viszonylag ritkán adunk körbe tubákos szelencét, így szükségtelen bármit is kívánnunk, helyesebb tehát nem észrevennünk, ha valaki tüsszent.

Vannak érdekes, megmosolyogtató szabályok is. Az egyik kedvencem a 289. szabály: „Helyes, ha előre eldöntjük, melyik programot fogjuk nézni, és nem folytatunk közelharcot a gombok körül.” Hmmmm, hogy ez mennyi vitás, távirányító-rablásos szombati esti családi tévézést oldott volna meg (Bunyó karácsonyig vagy Neveletlen hercegnő… nehéz, nagyon nehéz…).

Ami a leginkább meglepett, az a 494-es illemszabály: „Ha dohányos vendéget várunk, nemcsak étellel-itallal kell kínálnunk, hanem illik cigarettáról is gondoskodnunk (ezt nemdohányzók szokták elfelejteni).” Ezt a tételt abszolút nem érzem indokoltnak. Habár lehet, hogy az új kiadásban ezt átírták, mindenesetre nemdohányzóként elég furcsának tartom, hogy én vegyek cigarettát annak a vendégemnek, legyen az egy ismerős, egy jó barát vagy családtag, aki hozzám érkezik ‒ na persze. Mit tudsz tenni ilyen helyzetben? Éled úgy mindennapjaidat, hogy nem is tudsz erről az illemszabályról és leszel Beton vagy beleveted magad egy értelmetlen ördögi körbe. Esetleg elindítasz egy markáns leszoktató kampányt a barátaid körében.

Kedvenc idézetem 1930-ból, az Új Idők című képes hetilapból származik. „Hogy művésze vagy a társalgásnak, ne telefonon igyekezz bebizonyítani.” Azt hiszem, egy-egy telefonos kellemetlen élményről mindenki tudna mesélni. Valaki szeretni a háromórás vonatút alatt valamennyi családtagját, barátját felhívni… kétszer. Váróteremben, munkahelyen és még számos helyszínen belefuthatunk olyan emberekbe, akiknek a telefon a kezükhöz van nőve. Ők biztos nem hallottak, erről a régi, bölcs illemszabályról.

Ha még több érdekes szabályra vagytok kíváncsiak, akkor olvassátok el Köves J. Juliannának a K.u.K. Kiadó gondozásában megjelent könyvét.

Jó olvasgatást!

A szalvéta technika buktatói

Régebbi (saját) Facebook albumomban az időrendben feltöltött képek alapján szépen végig lehetett követni, hogyan fejlődött a technikám, hogyan alakult a stílusom, mondhatni, hogyan éreztem rá a saját ízlésemre. 

Az elmúlt napokban albumokba szedtem számos "alkotásomat" a Kell egy hobby Facebook oldalán, hogy lássátok mennyi mindent és milyen sokféle dolgot lehet készíteni ezzel a technikával, és még nem is értem a végére. A képeket elnézegetve, korai műveim közül volt pár olyan, amin tűnődtem, hogy tegyem-e fel az albumba, mert nem sikerült olyan jól, hiszen több zöldfülűekre jellemző hibát is elkövettem. De úgy döntöttem, hogy felteszem őket, hiszen azok is az én kezeim közül kerültek ki, sőt mi több, ötletet adtak ennek a bejegyzésnek a megírására. 

Ami tehát most következik, az egy válogatás azokból a hibákból, amit el lehet követni, ha még csak most ismerkedsz a decaupage-zsal. 

1. Fess, fess és fess

Az én elvem, hogy törekedj mindig az alaposságra. Persze, kezdetben úgy gondoltam, hogy ááááá, elég, ha csak kívülről festek le valamit. Viszont, ha nem festesz elég pontosan, akkor adódhatnak esztétikai problémák, mint mondjuk ennél a tolltartónál. Kata, ezért ezúton is elnézésed kérem. :) (Bizony, néha a barátok és családtagok ajándékai voltak az első prototípusok). Szóval, ahol csak éred a felületet, fesd le, szebb és tartósabb lesz. 

festes.jpg

 

2. Ha lehet, szedd szét

Még mindig a festésnél járunk. Ha ékszeres, teás, vagy akármilyen dobozt készítesz és vannak rajta zsanérok, akkor festés előtt csavarozd le őket. Egyszerűbb lesz festeni, és nem kell amiatt aggódnod, hogy a zsanérokat, kallantyúkat összefestékezed. Habár az akril festékek vízbázisúak, tehát vízzel higíthatóak és vízzel le is jönnek a kezedről, azonban az alábbi kallantyút úgy sikerült összefestékeznem, hogy száradás után még vízzel sem tudtam leszedni. (Vésővel pedig nem akartam nekiállni.) 

csavarozas.jpg

 

3. Alapozz rendesen

Ha szalvéta ragasztásáról van szó, mindig nézzük meg, milyen a szalvéta hátterének színe, milyen a minta, és ennek megfelelően válasszuk ki az alapozó festéshez a színeket. Ha világos színekről van szó, akkor ne sajnáljuk az időt és a festéket akár két vagy igény szerint három rétegben is felvinni, persze attól függően mennyire issza be a festéket a fa. Én a lenti doboznál a minta kivágásánál is lehettem volna körültekintőbb, de egy réteg fehér festék is jó lett volna még. Ha ezekre ügyeltek, akkor olyan homogén felületet tudtok elérni, amivel olyan hatást keltettek, mintha a minta nyomtatva lenne, hiszen belesimul a festék színébe.

alapozas_01.JPG

 

4. Vigyázat! Szakadás veszély!

A szalvéta technikánál rá kell érezni a megfelelő mennyiségű ragasztó és a technika használatára. Emlékszem, az első ragasztásoknál annyira félem, hogy beleszakad, hogy csak nagyon kevés ragasztót vittem fel az ecsetre. Viszont ezzel csak azt értem el, hogy újra és újra át kellett mennem ugyanazon a felületen. Ha közepes mennyiséget veszel fel az ecsetre, gyors és határozott mozdulatokkal dolgozol, akkor már az első vonásoknál megfelelő lesz a ragasztás, így nem kell újra átmenned a felületen, ami elázáshoz, majd szakadáshoz vezet.

A ragasztást mindig belülről kifelé haladva végezzük el, mert a szalvéta kicsit megnyúlik. Ha nagyon túl lógna a minta, akkor csiszolópapírral le tudjuk szedni, de csak száradás után, mert a friss ragasztást feltépheti a csiszolópapír. A lenti képen egy szakadás nyomai láthatók. Gyors segélyként piros akril festékkel készítettem pár pöttyöt, de nem tetszett, ezért lefestettem azt a részt fehérre, és a maradék szalvétából pöttyöket vágtam ki és csak azt a kis részt ragasztottam újra. Sikerült! Nem is értem hogyan, de pont odaestek a pöttyök ahová kellett. :) 

szakadas.jpg

 

5. Utókezelés

Az alapozás mellett az "utókezelés" a másik nagy vesszőparipa, amivel nagyot bukhatunk. Az alábbi doboz bizony-bizony nem lett lelakkozva, ami nagyon is meglátszik rajta. Az utókezelés történhet matt vagy fényes lakkal, színes vagy színtelen wax-al.

Miért ne hagyjuk ki ezt a lépést? Először is, a szalvétát még inkább a felület részéve teszi, a ragasztó csíkjait eltünteti. Másodszor, a felület szép  fényes lesz, még a matt lakk esetén is van egy csöppnyi fénye, de legalábbis selymes lesz. Harmadszor, vízhatlanná teszi a felületet.

Amint látjátok a lenti doboz eléggé hóka lett és a festés egy-két hibája is látszik. Ezek mind elkerülhetőek lettek volna, ha lelakkozom. :) Hoppácska, bocsika nővérkém, a sárkányos doboz jobb lesz. ;-)

lakkozas_hianya_1.JPG

Krétás kulcstartó házilag

Ha problémát okoz, hogy hová tedd a kulcsaidat, akkor készíts egy ilyen táblát. Krétával üdvözlő feliratot is írhatsz az érkező vendégek részére. 

img_20180705_175619.jpg

Alapanyagok:

  • 1 db fa tábla
  • 1 db "üzenetek" lézer vágott felirat
  • 1 szalvéta
  • táblafesték (Pentart - chalkboard paint)
  • elefántcsont színű akril festék 
  • fényes lakk
  • decaupage ragasztó
  • hobby ragasztó
  • csipke
  • csiszolópapír
  • szögek
  • kalapács
  • harapófogó
  • dió színű lazúr festék

1. lépés

Maszkoló szalaggal válasszuk el a krétás felületet a szalvétázni kívánt felülettől. Akril festékkel vagy alapozóval fessük le a tábla felső részét. 

2. lépés

Decaupage ragasztóval ragasszuk le a szalvétát. Belülről induljunk kifelé, így a szélekről lelógó szalvétát könnyen le tudjuk csiszolni. 

dscn0058.JPG

3. lépés

Szedjük le a maszkoló szalagot, majd tegyük át a szalvétás részre, hogy a táblafestékkel ne kenjük össze.

4. lépés

Táblafestékkel két vagy három rétegben kenjük le a felületet.

5. lépés

Lazúrral kenjük le a lézer vágott feliratot, majd száradás után hobby ragasztóval helyezzük fel a táblára. Decaupage ragasztó segítségével ragasszuk fel a csipkét. 

dscn0056.JPG

6. lépés

Lakkozzuk le a szalvétázott területet a felirattal együtt.

7. lépés

Mérjük ki a szögek helyét, majd kalapács segítségével üssük be őket. Egy fogóval hajlítsuk fel a szögek fejét, így alakítva ki a kampókat.

 img_20180705_175343.jpg

 

 

Vekeri-tó - Debrecen kicsiny tündérkertje

Amikor a Létai Levendulásban jártunk, hazafelé úton megnéztük a Vekeri tavat, amely Debrecentől mintegy 8 km-re fekszik. A szép környezet, a számos sütögető hely fellelkesítette kicsiny csapatunkat, és úgy határoztunk, hogy következő hétvégén kijövünk ide, és grillezünk egy jót. 

img_20180624_125622.jpg

Az esős hetet követően bizakodtunk, hogy a hétvége kedvezni fog nekünk, így is lett. Szombaton délelőtt mindent összepakoltunk, és kiautókáztunk a "háborítatlan természetbe". Amikor megérkeztünk, már három család igyekezett meggyújtani egy-egy tűzrakást. Kiszemeltünk egy tűzrakóhelyet, a fiúk beállították a grillezőt, majd következett a precíziós faszén begyújtás. Elsőre sikerül, a faszén ég.  

img_20180630_163630.jpg

A környezet szép, a maga vadregényes módján. Nem is értettük, hogy miért nem kezd ezzel valamit a város, teszik rendbe a tavat. Másnap kicsit utána néztem a tó sorsának. Habár ma bővelkedik vízforrásban, de 2-3 éve majdnem kiszáradt. A büfé, amely egykoron kiszolgálta a rengeteg kempingezőt és horgászt, ma már zárva. A tónak nincs üzemeltetője, nem akadt rá pályázó, a folyamatos vízellátás hiányára hivatkozva. A füvet nyírják rendszeresen, de a nádas kezdi átvenni az uralmat a tó egyik részén. A vízben fürdeni tilos, többnyire a sétáltatásra kivitt kutyák mártóznak meg benne. A csónakház nem üzemel, így a régi bérelhető vízibicikliknek és csónakoknak is hűlt helye. 

img_20180701_185135.jpg

Számtalan mászóka és fajáték teszi gyermekbaráttá a tó partját. Még így is, hogy a tavat nem fénykorában láttuk, azt kell, hogy mondjam remek családi szórakozásnak tud helyet adni. Mi vittünk ki tollasütőket, frizbit, társasjátékot, plédeket, és élveztük ezt a háborítatlan szombati napot. 

img_20180701_185540.jpg

Felmerült ötletként, hogy legközelebb biciklivel menjünk ki a tóhoz, de az odavezető út egy jelentős része úgy néz ki, mintha foltvarrással készült volna. Bicikli út hiányában pedig csak imádkozhatnánk, hogy ne csapjon el minket egy autó ezen a remekbe szabott útszakaszon. Biztató, hogy egy tavalyi cikkben arról számoltak be, hogy a városnak is célja, hogy a tó visszanyerje régi fényét, ezért felújítása, Debrecen turisztikai életébe való bevonása az Új Főnix Terv része. Reméljük már nem kell sokat várni a fejlesztésekre, és hamarosan a megújult Vekeri-tóról is beszámolhatok.

img_20180701_185049.jpg

Könyvajánló - Cecelia Ahern könyve

Nemrégiben olvastam egy interjút Cecelia Ahernnel, aki az Ünnepi Könyvhét alkalmából Magyarországra érkezett, hogy legújabb, Lantmadár című regényét népszerűsítse. Sokak számára ismerős lehet az U.I.: Szeretlek című munkája, amelyet Hilary Swank és Gerard Butler főszereplésével meg is filmesítettek. Meg kell, hogy valljam, ezidáig nem tudtam, hogy a film egy könyvön alapul. Az írónő az interjúban arról mesélt, hogyan kezdődött a karrierje, hogyan élte meg első könyvének kirobbanó sikerét, milyen tervei vannak, és hogy az eddig megírt regényei közül melyik a kedvence. Ez pedig nem más, mint Az üveggolyók titka. Arra gondoltam, ha bármit is elolvasnék az írónőtől, akkor ezzel kezdeném, hiszen nincs is jobb a személyes ajánlásnál. Nem is olyan sokára kikölcsönöztem a kötetet a könyvtárból, és elkezdtem ezt az izgalmasnak ígérkező családi történetet.

konyv_ajanlo.jpg

Az üveggolyók titka egy megható történet, amelyben Sabrina Boggsnak egy véletlen folytán szembesülnie kell azzal, hogy édesapjának volt egy másik, eltitkolt élete, amely valamilyen oknál fogva kapcsolódik az üveggolyókhoz. Apja, Fergus Boggs egy szélütés miatt elvesztette emlékeinek egy részét, ezért a lányának magának kell kinyomoznia az elfeledett titkokat. Vajon miért van az édesapjának egy üveggolyó gyűjteménye, mit kezdett ezzel? Miért nem tud róla az anyja sem? Hová lettek a hiányzó darabok a gyűjteményből? Megannyi megválaszolásra váró kérdés, s a nap előrehaladtával a kérdések száma csak gyarapodik. 

A regény egy remekül megszerkesztett mű, ahogy a jelenben nyomoz Sabrina az eltűnt golyók után, úgy egy másik fejezetben megismerhetjük Fergus gyerekkorát, családját, azt, hogyan kezdett el golyózni, mi vezetett el a titkolózásig, s ezért milyen árat kellett fizetnie. Ahogy az üveggolyók visszatértek az idős Fergus életébe, úgy kezdenek az emlékei is visszatérni. Amíg édesapja a kórházban ismét élettel telinek kezdi el érezni magát, addig Sabrina szinte már megszállottan nyomoz a hiányzó üveggolyók után, mit sem sejtve arról, hogy saját, unalmasnak, egysíkúnak tűnő életére is talál megoldást. 

 

Alkotásutcában jártam

Év elején megláttam, hogy Debrecenben is nyitott egy Alkotásutca. Végignézve a választható festményeket, elhatároztam, hogy hamarosan bejelentkezem az egyik alkalomra. Sikerült megcsípnem egy év indító akciót, így nem is tétlenkedtem, rögvest regisztráltam a Bazsarózsa című képre. 

Vasárnap délelőtt kissé még álmoskásan, de annál nagyobb izgalommal indultam el a foglalkozásra. Kaptunk egy festőállványt egy vászonnal, két különböző méretű ecsetet, egy palettaként funkcionáló műanyagtányért és egy kötényt. A segédvonalakat már felvitték a vászonra, nekünk kellett azt élettel, színekkel megtölteni. Az oktatóval párhuzamosan készítettük a képet, aki folyamatosan magyarázta,  mennyi vizet használjunk, hogyan mozgassuk az ecsetet, hogy elérjük a szirmok közötti összemosódott hatást. Lépésről-lépésre haladtunk a rétegekkel, a színekkel, a színkeveréssel. 

alkotas_utca_2.jpg

Rutintalanságom okán, úgy éreztem kissé le vagyok maradva, annyira elmerültem a színekben és a formákban. A nagyon pasztellos színvilág helyett maradtam a zöldes árnyalatoknál. Ez mutatta meg számomra a legjobban, hogy az a három óra hossza mennyire hamar el tud repülni. 

Útban a műterem felé még azon gondolkodtam, hogyan fogom majd hazaszállítani a képet a villamoson, de nekik erre is van egy tökéletes megoldásuk. Munkám végeztével egy helyes papírszatyorba csomagolták legfrissebb alkotásomat, a festék is hamar megszáradt, így gond nélkül zajlott a szállítás.

Az élmény, a légkör és az alkotás öröme felbecsülhetetlen. Ha tehetitek, próbáljátok ki, rengeteg kép közül lehet választani. 

Info: https://www.alkotasutca.hu/
Facebook: Alkotásutca Debrecen

alkotas_utca.jpg

 alkotas_utca_3.jpg

Zsugorkával könyvjelzőt

Nagyon szeretek olvasni, olykor-olykor több könyvet is olvasok párhuzamosan, és a kedvemnek megfelelőt veszem a kezembe. Nálam könyvjelzőként már egy papírfecni is tökéletesen eleget tesz a kijelölt feladatának, ugyanakkor nem mondhatom, hogy ne szeretném a stílusos könyvjelzőket. Amikor a zsugorkát próbálgattam, elgondolkodtam, mit kezdhetnék vele, azon kívül, hogy medált, vagy kulcstartót készítek belőle. Igazság szerint egy rosszul sikerült lyukasztás eredményeként megszületett a figurám, amiből végül sikkes könyvjelző lett. 

konyvjelzo06.JPG

Alapanyagok:

  • zsugorkafólia
  • minta (ha nem szabad kézzel rajzoltok) 
  • spatula
  • akril festékek (fekete és fehér)
  • ecsetek, ragasztó, maszkoló szalag és színes ceruza a zsugorka minta megrajzolásához

1. lépés:

A zsugorkafólia érdesebb felületére átrajzoljuk a mintát. Színes ceruzával kiszínezzük. Vigyázat, a filctoll könnyen maszatolódik égetés után. Rajzolás után körbevágjuk a mintát. A sütőt előmelegítjük 100-110 °C-ra. A tepsibe tegyünk egy sütőpapírt, és erre helyezzük a fóliát. A zsugorka kb. 30-40%-al lesz kisebb, mint az eredeti minta mérete. A zsugorodás nagyon izgalmas folyamat, ne ijedjünk meg, ha összekunkorodik a fólia, ez ki fog lapulni. Amikor még meleg, akkor formázható is, vannak, akik karkötőt, vagy gyűrűt készítenek belőle. Azonban, ha kihűlt, akkor keményre szárad, és a színek sokkal intenzívebbek lesznek. A kunkorodás miatt előfordulhat, hogy középen kissé púpos lesz. Melegen még megnyomkodhatjuk egy fakanállal, ha teljesen lapos formát szeretnénk.

konyvjelzo08.JPG

2. lépés:

A spatula közepét kimérve kihúzzuk a maszkolószalagot. Először lefestjük az egyik oldalt fehérre, majd a másikat feketére. A hátoldalát egyszínűre festettem, de tetszés szerint ez is lehet kétoldalú. Miután megszáradt a festés, ellentétes színnel fessük meg a feliratokat. 

konyvjelzo01.JPG

konyvjelzo02.JPG

konyvjelzo03.JPG

3. lépés:

A spatulát fényes lakkal kezeljük, így válik vízhatlanná. 

4. lépés:

Hobby ragasztó segítségével a spatula tetejére ragasztjuk a zsugorka figurát.

konyvjelzo05.JPG

Száradás után élvezhetjük is az olvasást. 

konyvjelzo04.JPG

Egy csöppnyi levendula

Ha hazai viszonylatban a levenduláról beszélünk, akkor elsőre Tihany és a híres-neves levendula fesztivál jut mindenkinek az eszébe. Azonban az ország keleti felén sem kell már nélkülöznünk ezt a káprázatos élményt. 

img_20180624_144748.jpg

Debrecentől mintegy 30 km-re Létavértesen immáron hatodik alkalommal nyitotta meg kapuit 2018. június 23-24-én a Létai Levendulás. Vasárnap délelőtt felkerekedtünk hát, hogy részesei legyünk a csodának. Szerencsére az idő épp kedvező volt az aratáshoz. 

img_20180624_145023.jpg

Az ültetvény helyén egykor szőlőtőkék voltak, mára viszont dús levendula bokrok tarkítják a domboldalt. Amikor megérkeztünk - kb. háromnegyed 11 magasságában - már rengetegen csattogtatták ollóikat. A területet finom levendula illat hatotta át. A bejáratnál megvásároltuk az aratózsákunkat és nekiláttunk. Húsz perc sem telt el, a fotózásra kijelölt területet lecsökkentették, így növelve az aratható terület nagyságát. Azt hiszem, mi még időben érkeztünk, mert délután egy órára elfogyott a levendula. 

img_20180624_144905.jpg

Megtalálható itt az angol és a francia levendula is. De vajon mit lehet kezdeni ennyi levendulával? A növény virága ehető, így készíthetünk belőle teát vagy akár szörpöt is. Nyugtató és görcsoldó hatású. Pár csepp levendula illóolaj a párnánkra és zavartalan lesz az éjszakai alvásunk. Akik kedvelik a természetes szépségápolási szereket, azok készíthetnek belőle szappant. A levendula tehát nem csupán kellemes illatú, de hasznos és finom növény is. Érdemes egyszer ellátogatni ide. 

img_20180624_145323.jpg

Fotó: Jakab Melinda